Névjegy

prusidosszie_profilkep.jpg 

E-mail: prusiblog@gmail.com

 

Prusinszki István 2003-ban szerzett újságíró szakképesítést a BKF-en. Középiskolás korától több nyomtatott hírlap és folyóirat munkatársa, 2012-től tematikus blogokat is vezet. Érdekli a várostörténet és az információ-tudomány, hobbija a természetjárás és a fotózás, a határtudományos témákkal foglalkozó Meridián Csoport alapító tagja. Jelenleg kerületi lapszerkesztő, autós kiadványok olvasószerkesztője, valamint az ELTE BTK informatikus könyvtáros szakának hallgatója.

Ajánló

twitter_koveteshird.jpg

 
pislogas_hirdetes.jpg 

idegenzona_ujfejlec.jpg

  

meridian_logo_hirdetes.jpg

Látogatottság

prusidosszie_olvasottsag_201709.jpg

ELKÉPESZTŐ MÉRETEKET ÖLTÖTT AZ ÁLHÍREK TERJEDÉSE

Prusi 2017.09.02. 18:50

Az emberi hiszékenységnek, tájékozatlanságnak, elfogultságnak és az internetes közösségi oldalaknak köszönhetően soha nem látott mértékben terjednek az álhírek és az áltudományos nézetek a világhálón. Az ELTE BTK informatikus könyvtáros hallgatójaként írt diplomamunkámban – amelynek első része itt, második része itt olvasható – az elmúlt évtizedekben világszerte népszerű áltudománnyá vált ufológiát vetettem alaposabb vizsgálat alá ezen a téren. Különböző szakterületeken illetékes interjúalanyaim személyes tapasztalataikkal, véleményükkel járultak hozzá ahhoz, hogy minél pontosabb, hitelesebb képet lehessen nyújtani a sok esetben összetett, több tudományterületet érintő kérdésekben.

20170902_illusztracio_1.jpg

Az információs társadalom egyik alappillérét jelentő internet világméretű térhódításával párhuzamosan a hétköznapi életben és a tudományos világban is egyre komolyabb problémát jelent az információk megbízhatóságának és hitelességének ellenőrzése. A megfelelő alapműveltséggel rendelkező, felkészült olvasók és internethasználók nagy biztonsággal meg tudják különböztetni a valós híreket az álhírektől, a véleményt a ténytől, az igazságot a féligazságtól. Az online hozzáférhető információk hitelességének mérlegelésével, valóságtartalmának ellenőrzésével azonban gyakran még a fiatal generáció tagjai is nehezen birkóznak meg, noha mindennapi életük szerves részét képezi a hálózati környezet. Az emberi hiszékenységnek, tájékozatlanságnak, elfogultságnak és az internetes közösségi oldalaknak köszönhetően soha nem látott mértékben terjednek az álhírek és az áltudományos nézetek a világhálón. Az információs technológia fejlődési ütemének gyors növekedése a könyvtárosoktól és az információs szakemberektől is mind nagyobb alkalmazkodóképességet kíván. A hiteltelen, nem megbízható forrásból származó információk és a valóságalapot nélkülöző, félrevezető adatokat vagy féligazságokat tartalmazó hírek megfelelően hatékony szűréséhez nem csupán az információk hitelességére hatást gyakorló tényezőket és a megbízhatósági kritériumokat szükséges figyelembe venni, hanem az álhírek különböző formáit és megosztásának motivációit is ismerni kell. Ez a feladat a különböző típusú könyvtárakban dolgozó szakemberek számára is hatalmas kihívást és felelősséget jelent. Az információk hitelességének mérlegelése szempontjából az elmúlt évtizedekben világszerte népszerű áltudománnyá vált ufológiát vetettem alaposabb vizsgálat alá. E témakör szempontjából releváns hír- és információforrások hitelességére, megbízhatóságára és megítélésére vonatkozóan kérdőíves kutatást végeztem a legnagyobb közösségi oldalon található, ufológiával foglalkozó csoportok tagjai között. Az alternatív tudományos elméletekkel, ezoterikus tanokkal, valamint a rejtélyes égi jelenségekkel és intelligens földönkívüli civilizációkkal foglalkozó művek könyvtári besorolásának szempontjaira vonatkozóan a hazai iskolai és közművelődési könyvtárakban dolgozó könyvtárosok körében készítettem kérdőíves felmérést. Szakdolgozatom első része itt, második része itt olvasható.

 

INFORMÁCIÓK HITELESSÉGÉNEK MÉRLEGELÉSE SZAKMAI SZEMMEL

Az információk hitelességének mérlegelésével, az álhírekkel és az áltudományokkal kapcsolatban – különös tekintettel a rejtélyes égi jelenségek és az intelligens földönkívüli civilizációk szempontjából releváns hír- és információforrásokra – a könyvtár- és információtudomány, valamint az űrkutatás és a csillagászat területén elismert szakemberekkel és a témával szakmailag kapcsolatban álló vagy hobbiszinten komolyan foglalkozó, véleményformáló személyiségekkel információszerző alapinterjúkat készítettem. Különböző szakterületeken illetékes adatközlőim személyes véleményük, tapasztalataik megosztásával nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy minél pontosabb, hitelesebb képet lehessen nyújtani a sok esetben összetett, több tudományterületet érintő kérdésekben.

20170902_illusztracio_2.jpeg

DR. UNGVÁRY RUDOLF ÍRÓ, PUBLICISTA, MÉRNÖK, FOGALOM- ÉS OSZTÁLYOZÁSELMÉLET-KUTATÓ. FOTÓ: TÓTH GERGŐ, NÉPSZAVA 

Dr. Ungváry Rudolf író, publicista, mérnök, fogalom- és osztályozáselmélet-kutató szerint általánosságban az információk hitelessége bizalom kérdése, a bizalom pedig elválaszthatatlan a szemlélettől, minél „társadalomtudományibb” egy információ, annál inkább. „A művészeti információ »hitelessége« látszólag ízlés dolga, valójában azonban ez is a szemléleten alapszik. Számomra művészileg az hiteles, amelyről úgy érzékelem, hogy személyes, azaz érzem az alkotás mögötti személyesség közvetlen, álarc nélküli megnyilvánulását. Ezért is nehezebb számomra a fikciós műveken belül olyanra akadni, amelyben ezt a fajta hitelt érzem. És attól tartok, mintha lenne olyan tendencia, hogy maguk az alkotók is küszködnek ezzel. Ezzel függhet össze a dokumentarisztikusabb formák előretörése is. Mintha valamiféle korszellemről lenne szó. A társadalmi információk dolgában – szociális-érzelmi szinten – nem tudom megakadályozni, hogy első megközelítésben ne az legyen hiteles(ebb), amivel szemléletileg egyetértek. A tudományos, szakmai információkat illetően a hitelesség záloga egészen általánosan, hogy adott fogalom tartalmát mennyire használják összhangban a terjedelmével. Speciálisan minden információ dolgában, részben mérnöki voltom, részben neveltetésem és alkatom miatt, némi természettudományos függőségben létezem. Ha a gondolati szintről nem lehet megbízhatóan áttérni a tárgyi szintre, gyanakvóvá válok, miközben sokszor magam sem teszem ezt lehetővé a gondolataimmal, mert valójában sok minden nem tárgyiasítható (könnyen). Egy szakmai információ akkor hiteles, ha a hátteréről úgy tudom, jelentős, tárgyilagos munka áll mögötte. Ezért részesítek előnyben egy nyomtatott értelmező nagyszótárat az internetes szótárakkal szemben. Ezért hitelesebb egy olyan könyvtári információ, amely régóta használt információkereső nyelvvel – tezaurusszal, tárgyszavakkal – van kereshetően tárolva. Ebből nem következik, hogy a szabadon választott szavakkal végzett keresésről lemondanék, de ebben az esetben rám hárul a nagyobb szelektálási munka. Egy akadémiai – vagy legalábbis hosszú éveken át, mértékadó tudósok által készített – kézikönyv alapvetően bizalmat ébreszt bennem, szemben azzal a mélységesen megejtő esettel, amikor egy önjáró személy figyelemreméltó dolgokat állít, de nagyon kérdéses, hogy ezek az állítások mennyire megalapozottak. Ilyen esetekben megfigyelem, hogy más erről mit mond, és előfordul, hogy csak a megérzéseimre tudok hagyatkozni. Bizonyos kérdéseknél ahhoz, hogy a válaszok tényleg megbízhatóak legyenek, jelentős erőfeszítéseket kell végrehajtani. Egyes esetekben az erőkifejtés nagyobb volument igényel, mint amire adott esetben az ember képes, de ezt triviális jelenségnek tartom. Az álhír felismerését nagyon nehezíti a szemlélet. Egyik védekezési eszköze a természettudományos műveltség. A másik – akár az előbbi hiányában is – valamiféle alkat. Nem feltétlenül a vágyainkra kell hallgatni, amikor egy hírt hallunk. Egy hír tudományos, ha tartalma rekonstruálható – azaz minden példája esetén áttérhetünk a gondolati tartalmáról a terjedelmére, a konkrét tárgyára. Összefoglalva: az információ – és vele egyik gyakorlati-kommunikációs formája, a hír – egyfajta rendet teremt, ez azonban nem független az információ keletkeztetésének céljától.”

20170902_illusztracio_3.png

DR. KÁLDOS JÁNOS, AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR FEJLESZTÉSI PROJEKTJÉNEK SZAKMAI VEZETŐJE. FOTÓ: TUBA ZOLTÁN, VASÁRNAPI HÍREK

Dr. Káldos János, az Országos Széchényi Könyvtár fejlesztési projektjének szakmai vezetője a nemzeti könyvtár sajátos helyzetére utalva elmondta, hogy olvasóik többsége humán tudományokkal foglalkozó kutató, akik az átlagosnál nagyobb figyelmet fordítanak az információk hitelességére, elfogadhatóságára és alátámasztására. Ebből adódóan kevésbé fogékonyak a megmagyarázatlan jelenségekre, az ezoterikára és az okkultizmusra, azaz kevesebb kérés érkezik az olvasószolgálathoz ilyen témákkal kapcsolatban, mint egy átlagos, kevesebb olvasót kiszolgáló közkönyvtárban. Káldos János egyetértett azzal, hogy a könyvtárosokra hatalmas felelősség hárul abban, milyen műveket ajánlanak az érdeklődőknek a valóság és a fikció közötti, gyakran elmosódott területen, és akár a piaci vagy társadalmi nyomás ellenében is orientálniuk kell az olvasókat. Az OSZK több mint 10,5 milliós dokumentumállományának jelentős részét kötelespéldányok adják, ebből adódóan a nemzeti könyvtár – a katalógusban szereplő, nyilvánosan hozzáférhető dokumentumok által – képes reprezentálni, hogy az alternatív elméleteknek és tanoknak mekkora szerep jutott Magyarországon különböző időszakokban. „Természetesen a könyvtárosnak magánemberként lehet véleménye egy-egy könyv tartalmával kapcsolatban, ezt valószínűleg meg is jegyzi magának vagy elmondja a kollégáinak, de az biztos, hogy véleménye nem tükröződhet a katalógusban, ahol objektív tényeket kell meghatározni adott dokumentumról, így nem teheti oda a könyvtáros azt a szubjektív megjegyzést, amit magánemberként valószínűleg odaírna.”

20170902_illusztracio_4.jpg

DR. MIKULÁS GÁBOR INFORMÁCIÓS TANÁCSADÓ, A MAGYAR INFORMÁCIÓBRÓKEREK EGYESÜLETÉNEK ELNÖKE, A KIT HÍRLEVÉL ALAPÍTÓ SZERKESZTŐJE. FOTÓ: MIBEINFO.HU

Dr. Mikulás Gábor információs tanácsadó, a Magyar Információbrókerek Egyesületének elnöke, a KIT Hírlevél alapító szerkesztője személyes érdeklődési körén belül olvassa a napi közéleti híreket és a magyar könyvtári szaksajtót, ezekből szemléz olyan információkat, amelyekről úgy gondolja, hogy a könyvtárosok számára is érdekesek lehetnek. „Bármilyen triviálisan hangzik, de az álhírek felismeréséhez egészséges kétely, józan paraszti ész kell egy polgári családból. Egy értelmiségi nyugodtan megengedheti, hogy adott értesülésre azt mondja, bizonytalannak vagy szokatlannak tartja, eddigi ismereteivel nem fér össze, ezért inkább tartózkodik a véleménynyilvánítástól, vagy csak alapos utánajárást követően nyilvánít véleményt. Nálam gyermekkori attitűd – de nyilván tanulható is –, hogy legyen óvatos az ember, ha bizonytalan forrásból jut információhoz. Magyarországon nagyon magas szinten megfigyelhető a dezinformálási tevékenység, és gyakran a – rendszerrel függelmi viszonyban lévő – könyvtárosok sem mernek tisztán véleményt nyilvánítani bizonyos témákban, így sok esetben maguk is hozzájárulnak a homályban maradáshoz vagy a homály növekedéséhez.” A közelmúltban a KIT Hírlevélben is szerepelt kérdés arra vonatkozóan, hivatott-e a könyvtáros az álhírek minősítésére, a nem reprezentatív válaszokból – kérdőíves kutatásomhoz hasonlóan – meglehetősen bizonytalan eredményeket lehetett leszűrni. Mikulás Gábor hasznos alapnak tartja az IFLA által összeállított infografikát, és véleménye szerint további előremutató lépést jelentene, ha a témát fontosnak tartó szakemberek szakmai megbeszélés kezdeményezésével vagy önálló blog indításával folytatnák az álhírek elleni küzdelmet. A tudományos eredmények hitelességének ellenőrzésével kapcsolatban újdonságként említette, hogy az Elsevier mostantól az adatforrásokat is letölthetővé teszi a tudományos publikációk mellett. „Ez azt jelenti, hogy a kutató nemcsak a szakcikk szövegét adja le, hanem a felhasznált adatforrásokat is csatolja hozzá, így ha bárki kételkedik az eredmény láttán, letöltheti az adatbázist és lefuttathatja rajta a saját algoritmusait. Ezzel egyrészt ellenőrizheti a publikáló kutatót és adott esetben felülbírálhatja a lektorokat, másrészt tovább is gondolhatja az eredményt, és más módszerrel akár más tudományos eredményre is juthat.”

20170902_illusztracio_5.jpg

20170902_illusztracio_6.jpg

FENT: FARKAS BERTALAN PARANCSNOKÁVAL, VALERIJ KUBASZOVVAL A SZOJUZ–36 FEDÉLZETÉN 1980-BAN, A REPÜLÉS EMBLÉMÁJÁVAL ÉS A KIADOTT EMLÉKBÉLYEGGEL. LENT: DOLGOZÓSZOBÁJÁBAN, A SPACE FOR EARTH – VILÁGŰR A FÖLD JÖVŐJÉÉRT ALAPÍTVÁNY IRODÁJÁBAN 2017-BEN.
FOTÓ: PRUSINSZKI ISTVÁN

Farkas Bertalan nyá. dandártábornok, az első magyar űrhajós szakmájában a legfontosabb információszerzési lehetőségek között – a hazai és nemzetközi űrkutatás legfrissebb híreiről, eredményeiről tájékoztató hírlevelek, szakmai anyagok mellett – a személyes kapcsolattartást említi, amelyre kiváló lehetőséget nyújt az 1985-ben általa is alapított Nemzetközi Űrhajós Szövetség évente más-más országban megrendezésre kerülő nemzetközi fóruma. „Több mint hétmilliárd emberből alig több mint 560 járt eddig a világűrben. Közülük minden fórumon legalább száz űrhajós vesz részt vezető beosztású politikusok, valamint az űrtevékenységgel foglalkozó kutatóintézetek munkatársai mellett, és a zárt szekciókban számos olyan téma is szóba kerül, amelyek a sajtóban nem kapnak publicitást. Emellett rendszeresen felhívom telefonon vagy Skype-on külföldi űrhajós barátaimat, ha kíváncsi vagyok a véleményükre adott témával kapcsolatban, amiről itthon nem tudok kivel beszélni.” Farkas Bertalan az űrhajósokkal kapcsolatban leginkább elterjedt összeesküvés-elméletek között említi, hogy Gagarin nem járt a világűrben vagy nem járt ember a Holdon. „Gagarint személyesen nem ismertem, de a Csillagvárosban találkoztam azokkal az űrhajósokkal, akik vele együtt készültek az űrrepülésre, és azoknak az amerikai űrhajósoknak is a 80 százalékát személyesen ismerem, akik jártak a Holdon vagy körberepülték. Arra pedig már végképp nem tudtam mit mondani, amikor a rendszerváltás után a Parlamentben megkérdezték tőlem, hogy valóban voltam-e a világűrben. Pedig valószínűnek tartom, hogy az űrutazásomban kételkedők 1980-ban még az egész országgal együtt ünnepelték az első magyar űrhajós sikerét. Gyakran előfordul az is, hogy a média egy beszélgetés során csak az őt érdeklő félmondatot emeli ki a szövegkörnyezetből, és ha mosolyogva bólintok egy-egy képtelen felvetésre, abban is a véleményük alátámasztását látják. Én nem láttam idegen lényeket, senki nem kopogtatott be a Szojuz ablakán, és nem is találkoztam olyan űrhajóssal, aki ilyet állított volna. Valóban akad néhány ezer, talán néhány millió ember a világon, aki azt állítja, hogy valamilyen közvetett vagy közvetlen úton többet tud az ufókról, mint a többi hétmilliárd ember, de ezek a beszámolók hemzsegnek az ellentmondásoktól és a belemagyarázásoktól. Amíg nem találkozom olyan emberrel, aki kétséget kizáróan bizonyítja a létezésüket, addig nem hiszek az ufókban. Ezzel természetesen nem azt mondtam, és soha nem hirdettem, hogy nem létezhet intelligens élet a Földön kívül.”

20170902_illusztracio_7.jpg

SCHUMINSZKY NÁNDOR SZAKÍRÓ, A MANT ALAPÍTÓ TAGJA, KÖZÉP-EURÓPA LEGNAGYOBB ASZTRONAUTIKAI GYŰJTEMÉNYÉNEK TULAJDONOSA EGY SATURN–V RAKÉTA MAKETTJÉVEL. FORRÁS: URVILAG.HU

Schuminszky Nándor szakíró, a Magyar Asztronautikai Társaság alapító tagja, Közép-Európa legnagyobb asztronautikai gyűjteményének tulajdonosa több példával is illusztrálta az emberes űrrepülésekkel kapcsolatos tények elferdítésének motivációit, a történelmi legendák alapjait és a dezinformálás módszereit. Gagarin űrrepülését – katonai jelentősége miatt – már kezdetben olyan nagymértékű titkolózás övezte, hogy az akkori sajtóban és könyvekben hamis képek jelentek meg a Vosztok rakétáról, és a közönség is valamelyik ál-Vosztokot láthatta a különböző bemutatókon, díszszemléken. „A szovjet légierő pilótáiból kiválasztott jelöltek közül Gregorij Nyeljubov, a szovjet űrhajóscsoport »fenegyereke« emelkedett ki, aki azonban viselkedésével méltatlannak bizonyult a szocialista embertípushoz, így el kellett tüntetni a fotókról. Csakhogy a Vosztok készenléti csoport tagjaként szinte minden Gagarint is ábrázoló képen ott volt, alaposan megnehezítve a cenzor munkáját. Így vált jó néhány Gagarin-kép a retusálás áldozatává, ami az űrrepüléséről szóló – egyébként sem gazdag – fotóanyagot, beszámolót hiányossá, érthetetlenné tette.” Gagarin Vosztokja eleve úgy volt tervezve, hogy Földre visszatéréskor csak katapultálva lehetett elhagyni, ezért nem látható Gagarin az űrkabin közelében azon a fotón, amely a mentőegységek érkezését ábrázolja a visszatérést követő percekben. A katapultálás tényét mégis sokáig titkolták, hogy Gagarin felállíthassa az űrrepülési idő- és távolságrekordot, mert a szabályzat szerint ez csak akkor érvényes, ha a pilóta ugyanazzal a járművel tér vissza, amelyikkel felszállt. Schuminszky Nándor az űrrepülés legnagyobb ellentmondásai között említi a magyar forrásokban helytelenül megadott időintervallumot is, amely számára nem az űrrepülés tényét vonja kétségbe, hanem a megadott adat helyességét. „Csupán az a kérdés, hogy a TASzSz közölt rossz adatot, vagy Magyarországon csúszott be a hiba? Ez utóbbival nincs mit tenni, de ha az eredeti orosz adat pontatlan volt, akkor azt a kérdést teszem fel, hogy ki merte volna a nyilvánvalóan rossz, de a TASzSz-tól származó adatot kijavítani 1961-ben Magyarországon?” Az asztronautikai gyűjtő érdekességként elmesélte az 1970-ben „szovjet fogságba került Apollo-űrkabin” történetét is, amelyet az internetnek köszönhetően, nagyszámú és hozzáértő közreműködő segítségével sikerült kinyomoznia. „Később ezzel kapcsolatban több téves információ és álhír is megjelent a nyugati szaksajtóban: az Orbit című magazin 2011-es cikkében magyar halászhajónak tulajdonítja a sikert, a Spaceflight cikkírója pedig 2016-ban már »magyar mélytengeri vonóhálóval felszerelt halászhajót« említett, amely természetesen szintén nem felel meg a valóságnak.”

20170902_illusztracio_8.jpg

DOMBI JÁNOS REPÜLŐGÉP-PILÓTA, VOLT MALÉV-KAPITÁNY A MAGYAR LÉGITÁRSASÁG MEGSZŰNÉSÉNEK 5. ÉVFORDULÓJÁN RENDEZETT BESZÉLGETÉS ALKALMÁVAL KISPESTEN. FOTÓ: PÁRBESZÉD TERE

Dombi János repülőgép-pilóta, volt Malév-kapitány, jelenleg az ASL Airlines Hungary oktató pilótája eddig több mint 15 ezer órát töltött a levegőben TU-134-es, Fokker-70-es, Boeing-767-es és Bombardier Dash 8-as típusokon. „Kardinális kérdés, honnan szerzi be egy pilóta a navigációval, repülőtéri működéssel, időjárással kapcsolatos információkat. A mai világban bárki megszámlálhatatlan forrásból kaphat információkat az okostelefonja segítségével, de melyiket fogadhatja el hitelesnek? Hiába tartom a kezemben a két órája kinyomtatott időjárás-előrejelzést, amelynek az intervalluma ugyan még bőven érvényes, de én azt szeretném tudni, hogy most milyen az időjárás. Természetesen a repülőtér hivatalos forrásnak számít, de az időjárás-jelentést bizonyos frekvencián sugározza, és én például Nürnbergben a budapesti rádiófrekvenciát nem tudom fogni. Így marad az internet, és szakmai berkeken belül is komoly vitát okoz, hogy milyen honlapokat kell kijelölni, amelyeket hivatalosnak és hitelesnek tekinthetünk. Egyenként meg kell vizsgálni őket, és próbaidőben szűrni, hogy valós információkat közölnek-e. Ha letelik a próbaidő és nincs egyetlen eltérés sem, akkor mondható, hogy ha valaki az időjárási információt a megadott honlapokról szerzi, azokat el lehet fogadni hivatalosnak és hitelesnek. Ezeket a lépcsőfokokat be kell járni, mert a téves információkon emberéletek múlhatnak. Ha baleset történik, a bíróság megkérdezi a pilótát, honnan szerezte be az időjárási információkat, és ha nem engedélyezett forrásból jutott információhoz, komoly következményekre számíthat. Fel kell ajánlani alternatív megoldásokat is, hogy személyzet hiteles információkhoz jusson. Egyik legutóbbi repülésemkor a személyzet jelezte, nem találta a repülőtér által kiadott listában, hogy már egy másik frekvencián sugározzák az időjárást. Mint kiderült, azért nem szerepelt a személyzet részére biztosított híranyagban, mert egy szűrő nem jól volt kipipálva. Lekértük a szűrőt az adatokat biztosító cégtől, és be kellett állítani, hogy a releváns információkat – például az időjárást vagy a repülőtéren történt változásokat – megkapja a személyzet, a lényegtelen információkra viszont nem kell pazarolni a papírt.”

20170902_illusztracio_9.jpg

MIZSER ATTILA CSILLAGÁSZ, A MAGYAR CSILLAGÁSZATI EGYESÜLET FŐTITKÁRA AZ MCSE ÁLTAL SZERVEZETT PEST-BUDAI CSILLAGSÉTÁN 2017 TAVASZÁN. FOTÓ: PRUSINSZKI ISTVÁN

Mizser Attila csillagász, a Magyar Csillagászati Egyesület főtitkára a leggyorsabb átfutási idejű információforrásnak a szakmai levelezőlistákat tartja, valamint a magyar és angol nyelvű, népszerű szakmai honlapokat – csillagaszat.hu, urvilag.hu, space.com, nasa.gov – ajánlja. „A Facebook zárt csoportjai a csillagászat és az ufológia iránt érdeklődőknél egyaránt kitűnő táptalajt jelentenek arra, hogy véleménybuborékba zárják magukat, valószínűleg a tagjaik tudják, hogy nem egészen egyenes úton járnak. Az álhíreket terjesztő honlapoknál gyakran a dizájn vagy a testvéroldalakra vezető linkek árulkodnak a hitvány tartalomról, de ezt a laikus nem biztos, hogy el tudja különíteni. Időnként a NASA is a szélhámosság határmezsgyéjén mozog, az elmúlt években megszokottá vált, hogy bulvárosabban tálalja az indokoltnál a felfedezéseket vagy a lényegtelen tényeket – például a közelmúltban felfedezett hétbolygós csillagrendszer vagy az évente többször „szuperholdként” emlegetett telehold esetén –, amely viszont méltatlan az amerikai űrkutatási hivatalhoz. Ennek oka a kényszeres bevételszerzés lehet, de nem úgy látom, hogy a bulvárosodás bármilyen pozitív változást hozott volna a NASA költségvetési támogatásának összegében. Sokkal inkább a valódi tudományos eredményeikre vagyunk kíváncsiak, amelyekből akad bőven, csak az utóbbi időben a kelleténél jobban háttérbe szorultak.” Mizser Attila felhívta a figyelmet arra is, hogy bizonyos körök számára kiváló üzletet jelent az áltudományos tartalmak gyártása, az ezzel kapcsolatos igények kiszolgálása. „Dacára annak, hogy a fotótechnika és a képalkotás jelentősen fejlődött az elmúlt évtizedekben, a titokzatos ufók mindig ugyanolyan életlenek a felvételeken, mint 25 vagy 50 évvel ezelőtt. Általában egészen triviális dolgokat figyelnek meg az emberek az égen, amelyeket ufónak néznek, például légköroptikai vagy halojelenségeket, a Holdhoz közel megfigyelhető bolygót, a Vénuszt vagy a legfényesebb csillagot, a Szíriuszt, esetleg fényes tűzgömböt vagy geostacionárius műhold felvillanását, de az alapvető észlelési adatok – pontos helyszín, időpont, mozgási irány, becsült magasság, látszólagos fényesség – hiányában nem lehet rekonstruálni a laikus beszámolókat. Így nem meglepő, hogy számos téves vagy félreértelmezett információ kering ezekkel a jelenségekkel kapcsolatban.”

20170902_illusztracio_10.jpg

DR. HRASKÓ GÁBOR BIOLÓGUS, A SZKEPTIKUS TÁRSASÁG ELNÖKE

Dr. Hraskó Gábor biológus, a Szkeptikus Társaság elnöke elmondta, hogy a „szkeptikus” kifejezés egy filozófiai irányvonalat és gondolkodásmódot takar, amely szerint a világról alkotott képünket a logikára és a tudomány kellően alátámasztott eredményeire kell alapozni, nem pedig tekintélyre, hagyományra vagy bármiféle olyan dogmára, amely a racionális gondolkodás akadálya lehet. A szkepticizmus mint racionális kételkedés a tudományos módszertan egyik alappillére, ezért a Szkeptikus Társaság elsődleges céljának tekinti a tényeken alapuló racionális gondolkodás értékének, a tudomány eredményeinek ismertetését, valamint az irracionális, áltudományos irányvonalak kritikáját. Hraskó Gábor utalt az áltudomány néhány fontosabb ismertetőjegyére, amikor már megszólal a „szkeptikus vészcsengő”: például a homályos, eltúlzott állítások és zavaros nyelvezet, különböző érvelési hibák, a kollegiális lektorálás hiánya, összeesküvéssel való vádaskodás, az eredmények megismételésének, igazolásának hiánya, az ellenségesség a haladás vagy véleményváltoztatás felé, a módszertan folytonos változtatása a végkövetkeztetés megtartása mellett, a tudományos módszer elutasítása vagy tesztelhetetlenségre való hivatkozás esetén. „Egy számomra gyanús állításnál gyakran elsőként a Wikipediát nézem meg, amely hasznos kiindulópontot jelenthet, az elmúlt években bevezetett új működési szabályok ugyanis ellenőrizhető forrásokat és bizonyítékokat követelnek az egyes szócikkekhez. Először ezeket a referenciákat tekintem át, s ha például több egymástól független oldalra mutatnak, esetleg tudományos szaklapokra is hivatkoznak, akkor máris rengeteg időt megspóroltam, hiszen valószínűleg mérvadó publikációkat találok majd az adott témában. Természetesen nagyon fontos a megfelelő forrásmegjelölés, de azt is figyelembe kell venni, hogy sok tudományos intézmény sajtóosztálya – a kutatási támogatásokért folyó versenyben – már eleve torzítja az eredményeket, ezért mindig megpróbálom megkeresni a kutató saját oldalát és az eredeti cikket. Először ott sem a végső konklúziót kell elolvasni, mert abban a részben már elengedheti a fantáziáját a kutató, inkább az elején található, sokkal szigorúbb kritériumoknak megfelelő összefoglaló részt érdemes megnézni. Időnként egy-egy tudóssal, szakértővel készített interjúban is felfedezhető, hogy az illető nem szándékosan mond rosszat, hanem – engedve a kísértésnek, esetleg rávezető riporteri kérdésnek – túl lazán fogalmaz meg egy választ, és abból az újságíró akár jóhiszeműen téves következetéseket von le.”

20170902_illusztracio_11.jpg

PALUGYAI ISTVÁN TUDOMÁNYOS ÚJSÁGÍRÓ, A TUDOMÁNYOS ÚJSÁGÍRÓK KLUBJÁNAK ÖRÖKÖS TISZTELETBELI ELNÖKE, AZ ELTE TTK TUDOMÁNYOS SEGÉDMUNKATÁRSA

Palugyai István tudományos újságíró, a Tudományos Újságírók Klubjának örökös tiszteletbeli elnöke, az ELTE TTK tudományos segédmunkatársa szerint az álhírjelenség nem csupán a Facebooknak köszönhetően öltött elképesztő dimenziókat az elmúlt években, a problémát a közoktatás minőségének romlása, az alapvető természettudományos műveltség hiánya is fokozza. „Ezzel párhuzamosan ugyanis egyre nő azoknak az aránya, akik a legvadabb állításokat és elméleteket hiszik el, s ha megfelelő rafináltsággal próbálnak meg eladni valamit, gyakran még az általában nem annyira kételkedő embereket is át lehet verni. Miközben folyamatosan csökken az igazán minőségi – nyomtatott és elektronikus – média aránya és elérési fókusza, egyre több a váratlanul felbukkanó, látványos megjelenésű, bulváros hívószavakkal operáló hírforrás, amelyekkel a komoly média üzletileg sem tudja tartani a versenyt, ezért megpróbál kicsit bulvárosodni, de ez főleg a tudományos ismeretterjesztésben rendkívül ingoványos terep. A szabad információáramlás jegyében gyakran az újságírók is hozzájárulnak a megszűretlen információk értelmezetlen továbbadásához. Az átverésre való hajlam függ a neveltetéstől, az oktatástól, a személyes érdeklődéstől, egyes kutatások szerint még a genetikától is.” Palugyai István szerint az áltudomány képviselői zömében jóhiszemű, jóindulatú tévedés áldozatai, akik jól felismert előnyök és saját képességeik alapján indulnak el egy irányba, amelyet aztán egyre harciasabban vállalnak. Az áltudományos nyelvezet pedig ráépül a tudomány nyelvezetére, és az átlagember mind nehezebben tud különbséget tenni a kettő között. „A tudomány fejlődése szükségszerűen paradigmaváltásokkal jár, a racionalitáshoz pedig meg kell felelni a tudományosság kritériumainak, amely az áltudományokról egyáltalán nem mondható el.”

20170902_illusztracio_12.jpg

KOVÁCS NÁNDOR MÉRNÖK–INFORMATIKUS, A HUMBUG BLOG SZERKESZTŐJE

Kovács Nándor mérnök–informatikus, a Humbug blog szerkesztője bloggerként fontos feladatnak tartja, hogy felhívja a figyelmet az interneten terjedő álhírekre, áltudományos nézetekre, tévhitekre és összeesküvés-elméletekre. „Egy-egy aktuális témával kapcsolatban mindig próbálom megkeresni és ellenőrizni az eredeti – általában angol nyelvű – forrásokat, figyelembe veszem a különböző nézőpontokat, és törekszem arra, hogy az általam készített összefoglaló minden lényeges információt tartalmazzon. Próbálok minél több forrást felhasználni és megadni, így bárki végig tudja követni azt a virtuális utat, amelyen végig kellett mennem ahhoz, hogy cáfolni tudjam az adott álhírt. Gyakran merül fel bennem a kétely szikrája, hajt a felfedezés izgalma, s kicsit talán polihisztornak is kell lenni ahhoz, hogy alaposan körül lehessen járni egy-egy témát, amely rengeteg időt és kitartást igényel. Erre a legtöbb átlagember nem veszi a fáradságot, egyáltalán nem vagy felületesen néz utána az információknak, megfelelő alapműveltség és élettapasztalat híján nem képes különbséget tenni a tény és az elmélet között, nem érti a tudományos nyelvezetet, a gyenge nyelvtudás miatt nem ismeri a megbízható külföldi forrásokat vagy egyáltalán nem is foglalkozik az információ hitelességével. Ráadásul sokkal egyszerűbb kedvelni, ajánlani és megosztani a közösségi oldalakon, mint utánanézni az igazságnak. Egyelőre nagyon kevés magyar nyelvű szkeptikus blog található a világhálón, mert – az áltudományokkal ellentétben – a szkeptikus tartalmakból nem lehet megélni, de bízom abban, hogy előbb-utóbb ezen a téren is el lehet majd érni egy kritikus tömeget. Sajnos megelőzni nem tudjuk az áltudományos nézeteket vallókat és az összeesküvés-elméletek hívőit, mert előbb ők találják ki azt, amit aztán nekünk kell megcáfolni, így mindig le leszünk maradva.”

20170902_illusztracio_13.JPG

PERLAKI ZSUZSANNA ÉVA, A MERIDIÁN CSOPORT – MAGYAR UFÓKUTATÁSI KLUB ALAPÍTÓ TAGJA, A GONDOLATOK AZ ÉGBOLT ALÓL BLOG SZERKESZTŐJE AZ ERDÉLYI KAKASTARÉJ LÁBÁNÁL 2016-BAN

Perlaki Zsuzsanna Éva, a Meridián Csoport – Magyar Ufókutatási Klub alapító tagja, a Gondolatok az égbolt alól blog szerkesztője széles érdeklődésű személyiségként próbálja minél jobban megismerni a világot, és megfelelő helyen kezelni a fantáziát. Saját tapasztalatokkal is rendelkezik olyan jelenségekkel kapcsolatban, amelyekre eddig sikertelenül próbált racionális magyarázatokat találni, ezért sajátos szűrőn keresztül figyeli a témában releváns tudományos publikációkat, sajtócikkeket, internetes felületeket. Az általa alapított Facebook-csoport jelenleg az egyetlen – közel háromezres tagsággal rendelkező – nyílt csoport a legnagyobb közösségi oldalon, ahol csak előzetes adminisztrátori jóváhagyás esetén lehet bármilyen tartalmat közzétenni. „Meglátásom szerint az emberek jelentős része még a legszenzációsabb tudományos felfedezésekkel és kutatási eredményekkel is elégedetlen vagy egyszerűen csak hitetlenkedve fogadja azokat, ezért sokan megpróbálnak a legabszurdabb, leghihetetlenebb történetekbe kapaszkodni. A legtöbb csoportban hamisított videók és manipulált fotók százai lepik el a hírfolyamot, megfűszerezve köztudottan álhíreket gyártó oldalak cikkeivel. Az elvakult tagok olykor vallásos fanatizmussal győzködik egymást vélt vagy kitalált ufós történetekkel, és a tudomány kizárásával próbálják leplezni tudománytalan elméleteiket. Ezzel szemben mi nem foglalkozunk a könnyen hamisítható fotókkal és videókkal, álhíroldalakról származó információkkal, konkrétumokat nem tartalmazó személyes beszámolókkal és szerzői jogokat sértő cikkekkel sem. Személy szerint megpróbálok minél alaposabban utánajárni egy-egy számomra érdekes – meglátásom szerint földönkívüli civilizációkkal kapcsolatba hozható – beszámolónak. Hosszas munkával próbálom szelektálni az álhíroldalakat és a plagizálásból üzleti vagy személyes hasznot húzó internetes felületeket, s ezekre rendszeresen fel is hívom a téma iránt érdeklődők figyelmét. Az »ufókutatás« talán nem a legszerencsésebb, de egyelőre a legelterjedtebb kifejezés erre az érdeklődési körre, amely tudományos szempontból most még nem állja meg a helyét. Éppen ezért tartom fontosnak, hogy megtisztítsuk ezt a területet a hazugságoktól, a tévhitektől és a dezinformálástól, s olyan megközelítésből vizsgáljuk a témát, amelyre hosszútávon érdemi kutatómunkát lehet építeni.”

  

ÖSSZEGZÉS

Az ELTE BTK informatikus könyvtáros alapszakos hallgatójaként mind tanulmányaim, mind szakdolgozatom írása közben számos tanulságot szűrtem le az információk hitelességének fontosságáról. Megismertem az információ különböző meghatározásait, a hagyományos könyvtári és hálózati környezetben betöltött szerepét, ezen belül alaposabb vizsgálat alá vetettem egy könyvtár- és információtudományi megközelítésből eddig még nem mérlegelt, több tudományágat érintő területet. Az általam feltárt összefüggéseknek az alaposabb vizsgálata azonban már túlmutat jelen szakdolgozat keretein.

PRUSINSZKI ISTVÁN
ELTE BTK INFORMATIKUS KÖNYVTÁROS SZAK
INFORMÁCIÓ- ÉS TUDÁSMENEDZSMENT SZAKIRÁNY

TÉMAVEZETŐ: DR. FODOR JÁNOS
EGYETEMI ADJUNKTUS

A SZAKDOLGOZAT ELSŐ RÉSZE ITT, MÁSODIK RÉSZE ITT OLVASHATÓ.

Címkék: szakdolgozat információtudomány könyvtártudomány