SZEPTEMBER 16. – IRIGYSÉG ÉS BOLDOGSÁG

„Az irigység a középszerűek vallása. Megnyugtatja őket, csillapítja mardosó nyugtalanságukat, és végső soron szétrohasztja a lelküket, mert addig igazolják vele a kapzsiságukat és fukarságukat, amíg már maguk is elhiszik, hogy az jó, és hogy a mennyország kapui csak a magukfajta korcsok előtt nyílnak meg; akik úgy élik le az életüket, hogy semmi nyomot nem hagynak a szánalmas igyekezeten kívül, hogy másokat lehúzzanak, hogy kizárják, sőt ha lehet, tönkretegyék őket; akik puszta létükkel, önmagukkal bizonyítják, milyen szegények lélekben, szellemben és testben. Boldog az, akit a hülyék megugatnak, mert a lelke nem lesz a martalékuk.” Carlos Ruiz Zafón

SZEPTEMBER 19. – UFÓS PIKNIK A NÉPLIGETBEN

Hagyományteremtő céllal, első alkalommal rendeztünk ufós pikniket a Meridián – Magyar Ufókutatási Klub égisze alatt a Népligetben, ahol bemutatkozási lehetőséget nyújtottunk a klubban gyakran megosztott oldalak szerkesztőinek és bloggereinek, valamint az ufókkal, csillagászattal, paleoasztronautikával és tudatkutatással foglalkozó különböző csoportok vezetőinek. Az érdeklődők többek között a gyermekeltérítésekről, hagyományos ufóklubokról, a boszniai piramisokról, álmokról és megérzésekről, a média és az ufókutatás kapcsolatáról, földönkívülis képek leleplezéséről és Izsáky László titkos bőröndjéről hallhattak rövid előadásokat. Találkozónkról a TV10 forgatott előzetes beharangozót, saját összeállításunkban pedig az egész délutános programból, a fiatal kutatók legérdekesebb előadásaiból nyújtunk ízelítőt.

OKTÓBER 2. – ŰRKUTATÁS NAPJA AZ ÓBUDAI EGYETEMEN

A Magyar Asztronautikai Társaság az Óbudai Egyetemen tartotta az Űrkutatás Napja című hagyományos ismeretterjesztő rendezvényét, amelyen a Meridián Csoport alapító tagjaiként vettünk részt. A megjelenteket a vendéglátó intézmény, az Óbudai Egyetem Kandó Kálmán Villamosmérnöki Karának kutatási dékánhelyettese, Maros Dóra köszöntötte. Utána a szervező MANT elnöke, Solymosi János és a társszervező BME Űrfórum nevében Kovács Kálmán üdvözölte néhány mondatban a résztvevőket. Az első előadást Tari Fruzsina, a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumban működő Magyar Űrkutatási Iroda vezetője tartotta. Tóth Imre, a MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet munkatársa a Rosetta és a Philae legérdekesebb eredményeit foglalta össze. Both Előd, a MANT alelnöke a másik idei űrkutatási szenzációról, az amerikai New Horizons szonda Plútó melletti elrepüléséről, az első eredményekről beszélt.

OKTÓBER 15. – HUSZONÖT ÉVES A HAZAI MOBILSZOLGÁLTATÁS

Napra pontosan huszonöt éve vetette meg a lábát a frissen demokratizálódott Magyarországon a mobiltelefónia. A Westel 450, illetve körzetszáma után Westel 0660-nak is emlegetett Westel Rádiótelefon Kft. indulása egyben az első közép-európai mobilszolgáltatás is volt. Akkor még nem hét számjegyből álltak a mobilszámok, a telefongyártók pedig nem grammokban, hanem kilókban versenyeztek. Fizetni viszont majdnem ugyanannyit kell a mai csúcstelefonokért is, mint akkor a téglakategóriába tartozó bármelyikért – olvasható a HVG összeállításában.

OKTÓBER 25. – KILÁTÁS A MONORI STRÁZSA-HEGYRŐL

OKTÓBER 28. – MEGÚJULT AZ ORSZÁGOS KÉKKÖR

A Magyar Természetjáró Szövetség egy budapesti sajtótájékoztatón tartotta azt a projektzáró rendezvényét, amely során bemutatták az elmúlt évek – nagyrészt – uniós forrásból megvalósult turisztikai fejlesztéseit. A három önálló túramozgalmat magában foglaló Országos Kékkör közel 3 milliárd forintból újult meg és vált Európa egyik leghosszabb és legmodernebb túraútvonalává. Digitalizált nyomvonal, új bélyegződobozok és pecsétek, jelzések, információs táblák, felújított kilátók, pihenők, turistaházak várják a természetjárókat, és ez még csak a kezdet – olvasható a Turista Magazinban.

NOVEMBER 5. – HATÁRTUDOMÁNYOKRÓL AZ EGYETEMEN

Az ELTE BTK hallgatójaként is próbálom összekötni a kellemeset a hasznossal, és megtalálni a kapcsolódási pontokat a hobbijaimhoz. Legyen szó akár szemináriumi dolgozatról, szakdolgozatról, projektmunkáról vagy szakmai gyakorlatról: az információ- és könyvtártudomány a világon mindenhez kapcsolódik, így – a megfelelő keretek között – a legkülönbözőbb témákkal lehet foglalkozni. Ebben a félévben az ELTE BTK Néprajzi Intézet könyvtárában töltöm a gyűjteményszervezésre és állományfejlesztésre fókuszáló szakmai gyakorlatot, ahol több száz, határtudományokhoz kapcsolódó dokumentum is található. Információ- és könyvtártudományi ismeretek birtokában lényegesen egyszerűbb és gyorsabb az online információk keresése és „szelektálása” is, tehát az egyetemen töltött, tanulásra fordított idő hosszútávon megtérül. Természetesen az egyetemi szakdolgozatomat is az ufótémához kapcsolódóan fogom írni. Bár a téma tudományos „elfogadatlansága” okán rendkívül ingoványos terepen kell lavírozni, de – Magyarország egyetlen olyan újságírójaként, aki „ufós” oknyomozó riportért kapott sajtódíjat, és a szakképesítés megszerzéséhez szükséges szakdolgozata szintén az ufótémával foglalkozott – nincs mitől tartanom. Egyelőre csupán ennyi publikus, hiszen már elkezdtem a rendkívül időigényes és összetett munkát, de belátható időn mindenki láthatja és véleményezheti az eredményt.

NOVEMBER 7. – ELŐADÁS AZ EXOPOLITIKAI KONFERENCIÁN

Összeesküvésektől a hiszékenységig címmel tartottam előadást az Újpesti Kulturális Központ – Ifjúsági Házban megrendezett őszi exopolitikai konferencián. Előadásomban az ufótéma objektív megítélésének fontosságát hangsúlyoztam, és felhívtam a figyelmet a média árnyoldalaira, a világhálón terjedő dezinformációkra, hamis fotókra és videókra.

NOVEMBER 13. – MEGNYUGTATÓ MEGOLDÁS

Újabb hosszú ideje, szinte napra pontosan tizenkét éve (!) húzódó hivatalos ügy végére sikerült pontot tenni úgy, hogy ezúttal nekem kedvezett a bürokrácia. Bár a történetet a mindenkori „jóakarókra” tekintettel nem részletezem, rengeteg felesleges utánajárástól és pénzkidobástól menekültem meg, s persze a jövőre nézve is hihetetlen energiát adott a megnyugtató megoldás. Megérdemelten lehet ünnepelni!

KISZERELÉSEK

Itt nem arról lesz szó, hogy „kiszereljük az autó kerekét”, hanem az élelmiszerek csomagolására emlékezünk.

A Fehérvári úton, szemben a Nagykikinda utca torkolatával, földszintes, egyszintes házsor maradt meg épségben a háború után, ott működött Csornai bácsi fűszeres boltja. Ez egy régi berendezésű bolt volt, kész csoda, hogy a háborús viszontagságok után újra lehetett nyitni a kereskedést. Oda jártam vásárolni öt-hat éves koromban. Csornai bácsi világosbarna köpenyben mérte az árut, mert akkor – természetesen – előre csomagolt, „kiszerelt” dolog nem létezett. A pult mögött kihúzható, öblös ládaszerű fiókokban liszt, cukor, só volt, amit nagy adagoló kanállal zacskóba szórt a kereskedő. A sarokban egy szép vörösréz tartály volt a polcrendszerbe építve, melynek aljából ferde „száj” nyúlt ki, retesszel ellátva – de hogy ebben mi lehetett, nem tudom, mert Csornai bácsi ehhez nem nyúlt. A finomabb termékhez kisebb kanalat használt, hiszen a kandiscukrot, tökmagot, apró savanyú cukrot ezzel lehetett a kis zacskó szájába szórni. Pénz alig, áru csak mutatóba – amiből következik, hogy negyed kiló, fél kiló, öt deka (!) vásárolni kívánt mennyiség volt a gyakori. Pótkávét is vehettünk (ismerjük: malátából készült), igazi kávét én még akkor nem láttam. A pótszer a Budafoki úti Franck gyár megmaradt készletéből származott, Csornai bácsinak voltak régi kapcsolatai. Aztán egyszer csak a bolt bezárt, mert mindent államosítottak.

Jött a Közért, a Csemege és a Zöldség–Gyümölcs korszak, valamint a Hús–Hentesáru. Emellett a Vámház (Tolbuhin) körúti vásárcsarnok és a kis mellékutcákban – ki tudja, miért – meghagyott egy-két maszek zöldséges létezett. Talán ismert, hogy a „maszek” szó Kellér Dezső egykori konferanszié és író leleménye a „magánszektor” kifejezés rövidítéséből. Speciális bolt volt a trafik, az édességbolt, a tejcsárda és a kenyérbolt.

Hogyan kaptuk a lemért, kimért árut? (Csak a legtöbbször vett áruféleségekre térek ki.) A kenyeret, melyet két kilósra sütött a Százados úti kenyérgyár, nem darabra, hanem súlyra kapta a bolt. Ha vettünk, nekünk is lemérték az egy, fél vagy negyed kilót, és a vágott felületre egy igen kicsi papírdarabot kaptunk – még a kenyérért leszalajtott kisiskolás kis ujjai is benyomódtak a kenyérbélbe.

ILLUSZTRÁCIÓ FORRÁSA: FORTEPAN

A tejet vagy a nagy kannából mérte ki az árus – ez volt az ún. kannás tej, melyből finom aludttejet is készítettünk –, és a hozott kis háztartási kannában, kancsóban vittünk haza, vagy literes üvegbe kiszerelt, kis kerek papundeklivel lezárt ún. pasztőrtejet vásárolhattunk. A joghurtot két decis üvegben forgalmazták. A tejfölt – talán meglepő módon – súlyra adták, vagyis a vitt bögrét az árus a mérlegre tette, és lemérte a beleöntött tejfölt. A vajat tízdekás csomagolásban kapta az üzlet (lehet, hogy ez volt az első gyári kiszerelés?), és ha csak öt deka kellett (tellett), a nagy kenyérvágó késsel kettévágta a vajat, és a szabad felületre egy darab papírt tett, lehetett vinni a csemegét.

A hentes a töpörtyűt egy ügyes mozdulattal hosszú kúppá formált csomagolópapírba rakta. Sajnos a töpörtyű szürke, lapos és száraz volt, mivel a zsírhoz minden anyagot kisajtoltak belőle.

A disznózsír hatalmas kockatömbben állt, télen néha a kirakatban, és a művészi hajlamú hentes késsel benyomkodva a felületet kiélhette díszítő szenvedélyét. A zsírból a kívánt mennyiséget gondosan kiporciózva, zsírpapírba csomagolva nyújtották át a vevőnek. A többi áruféleség egyszerű csomagolópapírba került.

Ha boltban volt sonkaszeletelő gép, a sonkát ezzel vágták, a többi felvágottat (és gép híján a sonkát is) széles pengéjű késsel vágták, az egyes szeletek vastagsága az eladó ügyességén múlott – a régi szakemberek igyekeztek, az újak és gyakorlatlanok inkább ujjaikra vigyáztak, de végül csak sikerült a művelet.

A zöldséges nem nagyon csomagolt, persze a babot vagy a lencsét ő is zacskóba rakta. A mérőedény elképzeléséhez – annak, aki ilyet még nem látott – működésbe kell hozni a fantáziát. Tessék egy régebbi szovjet Kamaz billenős teherautóra gondolni (még akad belőlük egy-kettő), annak billenős rakfelülete hasonlít erre a mérőedényre. A lemért sáros, homokos krumplit, ütődött almát az árus belezuttyintotta a szatyorba vagy kosárba, és számolt. (Itt meg kell említeni, hogy az akkori korszak eladói fejszámoló bajnokok voltak. Ez minden fajta árura érvényes volt. A 77 deka 2 Ft 80 filléres/kilogramm áru árát azonnal közölték pontosan, utánaszámolni nem volt érdemes.)

A trafikos néni, bácsi igény szerint, kérésre öt vagy tíz szál cigarettát is becsomagolt, kibontva a 20-25 szálat tartalmazó Ötéves Terv, Kossuth vagy Mátra dobozt – volt, akinek csak ennyire tellett. A csikkszedő a villamosmegállóknál nem törődött a csomagolással, egyszerűen zsebre vágta a zsákmányt.

Amikor bevezették az előre csomagolt 4,60-as lisztet, és egyre több áru lett gyárilag kiporciózva, a csomagolóipar is fejlődni kezdett.

Három évtizeddel ezelőtt, 1985. november 20-án jelent meg az első Windows-verzió a boltokban, hogy a következő 30 évben aztán számítógépek százmillióira települjön fel. Minden 1983-ban kezdődött, amikor is a szoftver első köntösében bemutatkozott.

Bármilyen meglepő, de a világ számos pontján törvények vagy helyi határozatok tiltják a földönkívüliekkel történő találkozást. Az Egyesült Államokban „a kapcsolatfelvétel vétségében” bűnösnek talált elítélt börtönbüntetést és pénzbírságot kaphat, Észak-Koreában és Kínában pedig több ezer embert tartanak elmegyógyintézetekben pusztán azért, mert azonosítatlan repülő járműveket láttak. Hasonló intézkedéseket hozott több afrikai törzs vezetése is, amelyek rendeletben tiltották meg az ufóészleléseket és az idegenekkel való kapcsolatot. Mindez persze nem riasztja vissza a szemtanúkat…

Egy televíziós produkció álriportereként tett szert országos hírnévre, Konkrét csávó címmel lemeze jelent meg, és a Szőke kóla című filmben is emlékezetes alakítást nyújtott. Azóta is leginkább humoros szerepeihez kapcsolja a közönség, pedig számos más műfajban is otthon érzi magát. A sokoldalú művész idén több mint húsz színdarabban játszik, szórakoztató közéleti műsort vezet az ATV-n, de a stand-up, a klasszikus kabaré és a paródia is közel áll hozzá. Bármilyen produkcióban lép fel, intelligens humorával, öniróniájával, művészi tehetségével mindig tud meglepetést okozni. Beleznay Endrével az „Egy bolond négyet csinál” című kabaré kispesti bemutatója kapcsán beszélgettünk.

KÖZLEKEDÉS A BELVÁROSBAN

A járművek már saját ellenségeikké váltak, a budapesti belvárost hétköznap jobb elkerülni. Ez nem mindig volt így. Az egyirányú utcák kétirányúak voltak. Autókat alig láttunk, így a parkírozás semmi problémát nem okozott, természetesen fizetni sem kellett a várakozásért.

Nézzünk szét, hogy az ötvenes években a Kálvin tér és Múzeum körút, valamint egy kicsit beljebb, a Váci utca környéke mit mutat nekünk.

A villamoshálózat abban az időben – nemcsak a Belvárosban – sűrűbb volt, mint manapság, hiszen például a Lónyay utcában is járt villamos, a 22-es. A Kálvin téren áthaladt a 49-es, 52-es, 53-as és 63-as járat. Az autóbuszok sem hagyták ki ezt a teret: az 1-es, 6-os, 7-es, 15-ös is átment rajta. Sőt, a 74-es és 77-es trolibusz is idetartott. Az Orczy tértől indultak az elektromos buszok a Baross utcán keresztül: a 77-es a Kálvin téren visszafordult (e sorok írója nem egyszer látta, amikor az áramszedő kiugrott a felsővezeték váltójánál, mire a kétágú áramszedő össze-vissza hajladozott, de a trolivezető rögtön intézkedett, otthagyva a vezetőülést, egy összeszerelt „horgászbottal” elkapta a szökevény áramcsatlakozót, és helyreállította a villanykapcsolatot). A 74-es továbbment a Kecskeméti utcán, az Eötvös Loránd utcán, a Veres Pálné utcán a Curia utcai végállomásig, majd visszafordult az Egyetem utcán a Kálvin tér felé. Képzeljük el, hogy a troli és a 15-ös busz (mert az is itt járt) vidáman elfért egymás mellett, hiszen más jármű abban az időben alig volt. Az egész Kecskeméti utcában egy öreg háború előtti Studebaker személyautó parkolt (körzeti orvosunk olyan igazi nagy batárja), majd egy kicsit később a Kecskeméti utca–Képíró utca sarkán lévő ház (az NDK kereskedelmi képviselete volt itt) előtt láthattuk az NDK büszkeségeit, a pöfögő Wartburgot, a P-70-et, majd a Trabantot, a BMW-hasonmás EMW-t és a csúcslimuzint, a gyönyörű Horch luxusautót.

A NYUGATI (MARX) TÉR AZ 1950-ES ÉVEKBEN. FORRÁS: FORTEPAN

A mai sétálóutcák természetesen a járműforgalmat szolgálták, ma már nehéz elképzelni, hogy a Vörösmarty tér, Váci utca, Erzsébet híd közötti szakaszon a 15-ös busz járt visszafelé a Boráros tér irányába. Amíg az Erzsébet hidat fel nem építették (1964-ben adták át), a 44-es és a 67-es villamosok a régi hídból még megmaradt pesti hídfő előtt, a Belvárosi templom mellett fordultak vissza a Kossuth Lajos utca irányába – mert ott is villamos közlekedett tovább Zuglóig, illetve Rákospalotáig. A Bajcsy-Zsilinszky úton is villamos járt: a 49-es és az 53-as végállomása a Nagykörútnál, a Bihari József utcában volt, ott fordultak vissza a Nagykörúton és a Marx téren keresztül. És még jártak a környéken teherautók (sok háborúból itt maradt amerikai és német katonai jármű), lovas kocsik (öszvér húzta kétkerekű kordék), öreg angol és német oldalkocsis motorkerékpárok, biciklisták és gyalogosok.

Hát bizony „navigare necesse est”, mondták a régi Rómában – vagyis „hajózni muszáj” –, de a szárazföldön is kell közlekedni, ha másként nem, gyalog vagy villamoson.

A Föld különböző pontjain felfedezett növények rendszerezése gyakran még a biológia avatott szakértőinek is problémát okoz. Bár egyes „mutáns” növények jellemzői a megtévesztésig hasonlítanak a földi élőlényekéhez, mintha nem tudtak – vagy nem akartak – volna kellőképpen alkalmazkodni az itteni viszonyokhoz. Az ezzel kapcsolatos esetekről, rejtélyekről olvasva jogosan merül fel a kérdés: létezhetnek-e intelligens idegen életformák a Földön – növények formájában?