Több mint 220 éves múltra tekint vissza a magyarországi állatorvosi szakoktatás. II. József 1782. szeptember 14-én kelt rendeletével hagyta jóvá a pesti tudományegyetem orvosi karához tartozó állatgyógyászati tanszék létesítését. Tolnay Sándor vezetésével 1787-ben kezdődött az elméleti oktatás, 1790-től pedig már gyakorlatban is tanították ezt a diszciplínát. Az előadások hallgatása a négyéves orvosi és a kétéves sebészi tanfolyam hallgatóinak is kötelező volt, sőt a korábban képesített sebészeket szintén behívták.

A MAGYAR KIRÁLYI BAKTERIOLÓGIAI INTÉZET KORABELI FÉNYKÉPEN

Külön állatorvosi szakiskola 1799-ben létesült egy nyolc hónapos tanfolyam formájában. A hallgatók között a patkolókovácsok mellett már meglehetősen sok gazda, orvos, sebész is volt. Az egyetemtől független, önálló állatgyógyászati intézet alapját Ferenc József 1851-ben kiadott rendelete vetette meg. Ez az intézet 1858-ig a józsefvárosi Stáczió utcai két földszintes házban, majd a Múzeum körúti Kunewalder-féle terményházban működött. Néhány évtized múltán azonban már felmerült az állatorvosképzés átszervezésének gondolata. Ezzel szinte egyidejűleg sor került a célszerűtlenné vált helyiségekből megfelelőbb környezetbe, korszerű épületekbe való átköltözésre.

„Az új tanrend olyan követelményeket támasztott, melyeknek a tanintézet az erre a célra adaptált régi épületben, elégtelen helyiségeivel nem lett volna képes megfelelni; berendezés, taneszköz kellett, hogy tanítani, hogy búvárolni lehessen; munkatért kellett adni a tanintézeten működő erőknek, hogy ne csak terjesszék, hanem fejlesszék is a tudományt. Ennek megfelelendő, szereztetett alkalmas terület, és a törvényhozás, Trefort és báró Kemény miniszter urak ő Nagyméltóságuk fáradozására, engedélyezvén a szükséges hitelt, s a jelenlegi igazgató tervezete elfogadtatván, Steindl Imre tanár és műépítész bízatott meg az új tanintézet építésével” – olvashatjuk az 1882-ben kiadott Értesítőben.

A földművelésügyi minisztérium már 1867-ben megvásárolta az építésre szánt telket, s a tervek is elkészültek. Elfogadható költségvetést azonban csak 1879 őszén sikerült készíteni. Erre a törvényhozás is áldását adta. Az építkezés már ebben az évben megindult, s 1880-ban az átköltözés is megkezdődhetett.

A professzorok hírneve, az oktatás magas színvonala a hallgatóság gyors létszámgyarapodását eredményezte. Az olasz reneszánsz stílusban, pavilonrendszerben felépített új intézetek felszereltségéről a néhány évvel később ide látogató uralkodó is a legnagyobb megelégedettséggel nyilatkozott, de a termek nemsokára szűknek bizonyultak. A bonctani helyiségek nagyobbítása már 1890-ben szükségessé vált. Ezt néhány évvel később további jelentős épületbővítések követték. A század első éveire az eredeti terület így is kicsi lett, ezért a kormányzat 1908-ban 900 ezer koronáért megvette a szomszédos gyárat. „Az Oetl-telken levő épületek közül egyet a könyvtár és az ifjúsági olvasóterem elhelyezésére, egyet az állatorvostan-hallgatók menzájának és az ifjúsági társalkodónak berendezésére, részben a széna- és takarmányraktár céljaira, végül egyet pedig tornacsarnokká sikerült átalakítani” – írja Kotlán Sándor A magyar állatorvosképzés története című könyvében.

AZ ÁLLATORVOSI KAMPUSZ MADÁRTÁVLATBÓL NAPJAINKBAN.
FOTÓ: PERÉNYI JÁNOS

Az első világháború időszaka a főiskola életében is súlyos nehézségekkel járt. A tanítás megkezdését hol a zavargások, hol a fűtőanyag hiánya akadályozta. 1919 augusztusának első napján történt, hogy egy katonai különítmény el akarta szállítani a felszerelések és muzeális tárgyak egy részét. Ezt végül Hutyra Ferenc rektor diplomatikus fellépésének sikerült megakadályoznia.

A leromlott épületek felújítására, a felszerelési tárgyak pótlására csak a húszas évek második felétől nyílt mód. Kutatómunkára továbbra sem volt pénz, de a korábban kivívott jó hírnévnek köszönhetően később több különféle testület anyagi támogatását is sikerült megszerezni, így 1930 februárjában sor kerülhetett a szülészeti és a sebészeti klinika átépítésére.

A második világháború idején a tanítást többször szakította meg légitámadás, az intézmény területére esett néhány bomba azonban szerencsére nem okozott helyrehozhatatlan pusztítást. A háború utáni első évek mégis sok nehézséggel jártak. A kórházak, laboratóriumok fenntartásához sokszor a legelemibb szükségletek hiányoztak, a helyreállítás sem folyhatott megfelelő ütemben. A tervbe vett beruházások megvalósulása csak 1962-ben, az egyetemmé nyilvánítással vett nagyobb lendületet. 1969 januárjában megkezdődött a korszerűtlen épületek egy részének lebontása. Az építkezés első szakaszában elkészült négy háromemeletes épületet 1974-ben vehették birtokba a tanszékek.

Az egyetem büszkesége a régi rektori központban működő szakkönyvtár, amely a tudományterület 1787 óta egyetlen, országos feladatkörű gyűjteménye. Az állomány mintegy 130 ezer kötetből áll, több ezer felbecsülhetetlen értékű, első világháború előtti dokumentummal.

A hetvenes évek közepének nagy átalakításai óta folyamatosan pusztuló külső homlokzat felújítása ismét esedékessé vált. A renováláshoz szükséges pénzt pályázatokkal igyekeznek előteremteni, s reményeik szerint a közeljövőben újabb épületrészek rendbehozatalára is lesz anyagi fedezet.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A NÉPSZABADSÁG 2000. MÁJUS 30-I SZÁMÁBAN