A XIX. századi Pesten nem csekély megbecsülés jele volt, ha valamiről vagy valakiről utcát neveztek el, sőt e név gyökeret is tudott verni a környék lakóinak képzeletében és emlékezetében. Ekkoriban még gyakran megesett, hogy egy-egy szálloda, vendéglő, kávéház, fogadó vagy éppen csapszék vált utcanévadóvá hangzatos, feltűnő, vendégcsalogató cégére után.
Így történt ez a mai Aranykéz utca esetében is. A pesti Belváros egyik legrövidebb házsorát ugyanis egy vendégfogadóról, egészen pontosan annak cégéréről nevezték el 1800 körül előbb Hande Gassénak, majd Goldene Hand Gassénak. A fogadónak – kis egyemeletes épülete a közeli Régi posta utca 9. számú ház helyén állt – legnagyobb nevezetessége az a kiálló vashorgon himbálózó, szőlőfürtöt tartó aranyozott fémkar volt, amelyet még az első tulajdonosok függesztettek fel közvetlenül az ivóba vezető ajtó fölé, s amely már messziről integetett hívogatóan, ha meg-megló-dította a dunai szél.
A fogadó az 1800-as évek első felében neves magyar színészek kedvelt vacsorázóhelye volt. Az utcáról nyíló söntésben sok víg éjszakát töltöttek el a közeli Rondellában felváltva fellépő magyar és német színtársulatok tagjai. Az Aranykézbe gyakran ellátogatott a pályakezdő Déryné, Katona József, valamint Kisfaludy Károly, akiről azt tartja a fáma, hogy egy ízben fogadásból leharapta egy borosüveg nyakát, majd acélfogaival megőrölte és lenyelte, s még csak rosszul sem lett tőle. Az 1840-es években – bohém költőtársaival együtt – nemegyszer tért be ide Petőfi Sándor, a forradalom kitörése után pedig az Egyenlőségi Klub fiatalsága tartotta itt összejöveteleit.
Ám ahogy teltek-múltak az évek, a fogadó rogyadozó épülete lassacskán harmad-osztályúvá süllyedt, s mivel egyre kevesebb hasznot hozott, 1914-ben elérte végzete: utolsó tulajdonosai lebontása mellett döntöttek. S bár a kis egyemeletes ház régen eltűnt a föld színéről, az erősen megkopott, legendás hírű cégérnek szerencsére nem veszett nyoma: a Kiscelli Múzeum tulajdonába került, és ma is megtekinthető.
A hajdani fogadó emlékét pedig még őrzi a rövid házsor időközben védetté nyilvánított neve, és az a bronztábla is, melyet 1975-ben avattak fel. Az 5. számú ház homlokzatán – a Pesti Színház vészkijárata mellett – szemmagasságban elhelyezett emléktáblán díszes kelyhet tartó gyűrűs kéz juttatja eszünkbe az eredeti cégért, alatta pedig az alábbi mondat olvasható: „Az Aranykéz utca mai nevét 1800 körül nyerte a Régiposta utca 9. szám alatti Aranykézhez címzett fogadóról.” A Belváros mai lakóit sajnos mindössze ennyi emlékezteti az egykori legendás, városszerte népszerű fogadóra.
PRUSINSZKI ISTVÁN
EREDETILEG MEGJELENT
A NÉPSZABADSÁG 2002. MÁJUS 18-I SZÁMÁBAN
