A Király utca két régi cégének, Grossmann Mór divatáru-kereskedésének, valamint Kristóffy és Németh urak vaskereskedésének emléke különös véletlen folytán maradt meg napjainkig a 28. számú épület tűzfalán. Hirdetésüket eltakarta a szomszédban épült ház, majd eltelt egy évszázad, s amikor a kilencvenes évek elején a szomszéd épületet lebontották, újra előbukkant a két cég falra festett hirdetése.

AZ ÚJRAFESTETT GROSSMANN-HIRDETÉS. FOTÓ: NÉPSZABADSÁG

Évtizedeken át hirdette a Király utca 28. számú ház tűzfalára festett, a Király utca 30. alatti beépítetlen telek felől olvasható szöveg, hogy egykor az épület falai között működött Grossmann Mór „női divat, készruha és vászonnemű raktára”. Az ötletes pesti vállalkozó ugyanis a járdához legközelebb eső tűzfalat használta fel az általa forgalmazott portékák népszerűsítésére. Grossmann persze nem véletlenül szemelte ki ezt a falfelületet az egyszerű – de annál hatásosabb – plakát helyéül. A kereskedő ugyanis az 1882-es Lak- és Címjegyzék tanúsága szerint itt nyitotta meg textilraktárát, minden bizonnyal az 1860-as vagy 70-es években, hiszen a kétemeletes lakóház 1863-ban épült.

A címjegyzékből kiderül az is, hogy Grossmann Mór raktára 1891-ben már biztosan nem itt működött – ha még létezett egyáltalán. A textilkereskedők XIX. század végi jegyzékében ugyanis az ő neve már nem szerepel, számos olyan vászonnal és textiláruval foglalkozó vállalkozó adata viszont igen, aki akkoriban a Király utcában vett vagy bérelt házat. Köztük a „nagybani eladással” foglalkozó Eppinger Lázár és Klein Antal – alkalmazottaik bérharcairól a korabeli sajtó is beszámolt –, valamint Kohn Simon és Neurath Ignác. Az ő boltjaik az előző századforduló után sem szűntek meg, ám hirdetéseikkel legfeljebb az akkori napilapok oldalain találkozhatunk.

A Király utca hajdanán is sűrűn lakott, nagy forgalmú házsor volt, 1870 körül több mint hétezren éltek itt. A XIX. század derekán zsúfolt üzlethelyiségei, raktárai keleties hangulatúvá formálták, hiszen a „gyarmatárusokon”, drogériákon és kelengyeboltokon kívül kis fűszerüzletek és apró szatócsboltok is működtek a város e fertályán. Szinte minden háznak volt „saját” kereskedője vagy vállalkozója, legtöbbjük emlékét azonban csak a korabeli címjegyzékek, illetve a levéltárak mélyén szunnyadó telekkönyvi iratok őrzik.

A Grossmann-féle „plakát” minden bizonnyal csak a kivételes szerencsének köszönhetően maradt fenn az utókorra. A felirat 1994 és 2004 között ismét látható volt, ám a szomszéd telken időközben felépült a Király Udvar, amely újra eltakarja Grossmann hirdetményét. Mivel a tűzfalra festett hirdetések eredeti helyükön való megőrzésére, netán leválasztására, konzerválására nem volt mód, a szomszédos házat építő Autóker a korabeli hirdetményeket szakszerűen letakarta, a róluk készült fotót pedig a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumának fotótárában helyezte el. Várnay Krisztina festőművész valósághű olajfestményen örökítette meg a két tűzfalreklámot a Király Udvar aulájában. A festmény mostantól remélhetőleg egyszer s mindenkorra megőrzi a két néhai kereskedés emlékét, a 19-20. századi Pest egyik jellegzetes foltját.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A NÉPSZABADSÁG 2002. NOVEMBER 23-I SZÁMÁBAN