A lipótvárosi Akadémia utca 1. számú épület több mint másfél évszázad történelmének tanúja. Már állt az 1838-as nagy pesti árvíz idején, felidézhetné a Lánchíd és a szomszédos Magyar Tudományos Akadémia építésének minden mozzanatát, látta életre kelni a századelőn még néptelen, sivár külterületet. Az egykor itt működő István főherceg a város első szállói között nyílt meg. A maga idejében nemcsak a pestiek és a vidékiek ismerték és kedvelték: elismerően számoltak be róla az erre vetődő külföldi utazók is. Ám a legendás vendégfogadó négyemeletes klasszicista épülete ma már csupán egy a számtalan belvárosi irodaház közül.
Az eredetileg kétszintes sarokház 1835-ben ifj. Zitterbarth Mátyás tervei szerint készült el, s 1838-tól nyolc éven át Ilkei Sándor tulajdonát képezte. Tőle a neves vendéglős, Emmerling Károly vette meg, aki 1846-ban Kasselik Ferenccel fogadóvá alakíttatta. Az új pesti szálló megnyitására október 19-én került sor. A korabeli lapok lelkendezve számoltak be az avatóünnepségről és a szálló szemet gyönyörködtető berendezéseiről. Nagy jelentősége volt, hogy az épületet eredetileg nem fogadónak tervezték, ez ugyanis lehetővé tette, hogy óriási szobákat képezzenek ki. „Egy az ebédlőből kivezető terrasse szolgáland nyári éthelyül jövendőben, s mi e fogadót a többi fölött különösen ajánlja, az azon körülmény, hogy az nem lévén fogadónak építve, becsületes felosztásu szállásokkal látandja el vendégeit – írta a Honderű. – Emmerling úr fogadójában nagyobb és kisebb szállások, elő-háló és nappali szobák, sőt itt-ott csinos cabinetekkel is ellátottak, fogadják a családokat, miként egyes szobák is az egyes embereket. Egy ízletesen főzött table d’ hóte ebéd, ezüst forintjával személyenként, fogja összesíteni a nagy teremben a vendégeket, hol – mint ez külhonban is történik – vidékiek, városiak és külhoniak a legérdekesebb ismeretségeket tehetik.”
1848-ban részben megváltozott az épület rendeltetése: az igazságügy-, ipari, kereskedelmi és földművelésügyi minisztérium költözött ide. A szabadságharc idejéből két szomorú esemény is kötődik a neves szállóhoz. 1848. november 10-én ugyanis itt kísérelt meg merényletet Bem József ellen egy alig húszéves lengyel férfi, Kolodziejski Xawer. A feljegyzések szerint aznap este beállított a szálloda éttermébe, s amikor arra a kérdésre, hogy „Bem generálishoz van-e szerencsém?”, az éppen ott tartózkodó tábornok megnevezte magát, a fiatalember pisztolyt rántva rálőtt. A golyó az arcán találta el Bemet, a sebesülés azonban szerencsére nem volt veszélyes. Az ifjút azonnal elfogták, és rögtönítélő bíróság elé állították, ám a kihallgatás után Bem maga kérte a Honvédelmi Bizottmány elnökét, Kossuthot, hogy ne bántsák, hiszen nyilván Wysocki beszédeinek hatása alatt cselekedett. Így a rendes bíróság később a lengyel merénylő büntetését egyévi börtönbüntetésre enyhítette. Bem József mellett a szabadságharc másik legendás hírű tábornoka, Klapka György szintén a szálló lakója volt, és itt is halt meg 1892-ben. (Rá és Bem Józsefre ma is emlékeztet a bejárat mellett elhelyezett két kőtábla.)
Az épület másik szomorú nevezetessége, hogy Hentzi Budáról érkező bombái 1849-ben szinte a földdel tették egyenlővé. Ennek köszönhető, hogy nem telt el túl sok idő az újabb átalakításig. Vezetésével ezúttal is Kasseliket bízta meg Emmerling. „Ez a voltaképeni ismerősünk, a Kasselik-féle István főherceg. Még akkor nagyon künn volt a városból. Mióta aztán közvetlen odaépült az Akadémia, a literátus körök és a vidékről érkező, leginkább dunamelléki (hajón járó) gentry vendéglője lett – írta Mikszáth Kálmán a Vasárnapi Ujságban 1904-ben megjelent »nekrológjában«. – A szabadságharc alatt Kossuth édesanyja is itt lakott. Lakása tele volt mindennap friss virággal, mellyel tisztelői kedveskedtek. Az ötvenes években, mikor még nem volt készen a Redout, az emeleti nagy teremben tartották a kisebb elite-bálokat. Valamikor ott lakott Deák Ferencz is, ugyanabban az időben, mikor az a hir terjedt el, hogy anyagi gondokkal küzd az ország bölcse – mire Emmerling, abban a hitben, hogy jót cselekszik, felére szállitotta le a szoba árát. Deák megneheztelt e miatt és az Angol királynőbe költözött…”
Az István főherceg forgalma a század második felétől lendült fel igazán, az új bérlő, Gundel János (1844-1915) vezetése alatt. A Bajorországban született, majd 1857-ben Pestre települt szállodás korábban több pesti és budai vendéglő – például a József téri Virágbokor – tulajdonosaként szerzett gyakorlatot. Aki muzsikától mentes, nyugodt helyet keresett, Gundel új vendéglőjében biztosan megtalálta: az aranyszegélyes, hófehér falak között jól megfértek egymással a borozgató, őszülő komoly tudósok és a tőzsde világában otthonosan mozgó, pezsgőt kortyolgató üzletemberek. Külön szobája volt Mikszáth Kálmánnak és barátainak, akik minden este itt vacsoráztak és társalogtak a napi politikai eseményekről. „Közéletünk majd minden nevezetes alakja megfordult itt, de a szót leginkább Szilágyi Dezső vitte, itt öntött lelket az ingadozókba s innen áradt szét az üde légáram, mely az országot megmozdította s még egyszer kigyúltak a liberalizmus tüzei tiszta lánggal – olvashatjuk a Vasárnapi Ujság már idézett cikkében. – Gyakran vacsorált itt Tisza Kálmán is, ha polgári kimenőt kapott. Kemény János jóizü adomákkal és parabolákkal világitotta meg a helyzetet. Jókai Mór is sokszor itt vacsorált, mikor még szabad legény volt.”
A szobában összegyűlő, diskuráló társaság azonban az idő múlásával kezdett szétszakadni. A századforduló közeledtével már nemcsak a Mikszáth-szoba törzsvendégei maradoztak el, a szállóvendégek körében is sokat vesztett népszerűségéből az István főherceg. „Végre pedig fölkerekedik maga a szoba is és átmegy a mulandóságba, hogy ezentúl csak az emlékekben éljen, a Gundel bácsi kedves, nyájas alakjával egyetemben, ki már soha se fog többé megállni egy-egy vendége előtt, mint hajdanta, megkérdezve: – Tecczett már rendelni?…”
A fényét vesztett szálló 1904-es megszűnésével az épület múltjának jelentős szakasza zárult le. A még mindig kétszintes sarokházra csak az 1920-as évek végén emeltek újabb két emeletet (a két szint utólagos hozzáépítése ma is jól látható a homlokzaton). A második világháborús ostrom okozta sérülések helyreállítására az ötvenes évek végén került sor, ekkor alakították át az egykori lakosztályokat is, bennük jelenleg irodák tucatjai működnek.
PRUSINSZKI ISTVÁN
EREDETILEG MEGJELENT
A NÉPSZABADSÁG 2001. OKTÓBER 19-I SZÁMÁBAN
