Prusi Dosszié

Prusi Dosszié

AZ ANGOL KIRÁLYNŐ SZOMSZÉDSÁGÁBAN

2014. szeptember 05. - Prusi

A XIX. század első felében kiépült klasszicista Duna-part házainak többségével ma már csupán a korabeli metszeteken találkozhatunk. A Pollack Mihály tervezte Vigadót a szabadságharc idején Hentzi ágyúi pusztították el, néhány lakóházra pedig az 1800-as évek végén, illetve a második világháborúban mondták ki a halálos ítéletet. A korzó szállodasora mögötti Apáczai Csere János utca három épülete szerencsésen átvészelte az elmúlt két évszázad viszontagságait. A 3. számú Szemerédy-ház Hofrichter József elképzelése szerint 1812-ben épült, és ugyancsak ő tervezte a ma 5. számmal jelölt Gyürky-házat 1814-ben. A Türr István utca sarkán álló Kardetter-ház, az Apáczai Csere János utca 7. pedig több mint kétszáz éve, 1812-ben készült el.

20140905_illusztracio_1.jpg

A KARDETTER-HÁZ 1900 KÖRÜL, WEINWURM ANTAL FELVÉTELÉN

John Paget edinburghi orvos 1835-ben járt Magyarországon, és utazásairól kiadott könyvében ekképpen számolt be a gyönyörű Duna-parti házsorról: „Nézd meg az első három vagy négy házat és mondd meg nekem, ismersz-e bármilyen magánépületet, amely ragyogóbb lenne és jobb stílusban épült volna, mint ezek; nem egy közülük belekerült vagy negyvenezer fontba. Sok család lakik bennük, ami különben általános szokás e kontinensen. Pontosan ezekkel az épületekkel szemben szándékoznak megépíteni az új hidat a Dunán.” Mint a neves angol orvos beszámolójából is kitűnik, a Duna-part e fertálya a klasszicista Pest legszebb és legforgalmasabb városrészei közé tartozott. Nem véletlenül gondolta úgy Kardetter Tamás ácsmester, hogy itt, a Redout és az akkor még álló Angol Királynő szálló közvetlen közelében emeltet házat magának. A tervek elkészítésével Pollack Mihályt bízta meg, akinek köszönhetően 1812-re már állt is az Alsó-Dunasor új, háromemeletes lakóháza.

„Pollack Mihály művei döntően meghatározták Pest klasszicista jellegének kialakulását – olvashatjuk Zádor Anna és Rados Jenő 1943-ban megjelent tanulmánykötetében. – A korai épülettípus szép példája a Kardetter számára épített, egyenletes ritmusú, háromemeletes sarokház. A régebbi barokk homlokzatokat emlékezetünkbe idéző megoldást építészeink a század első negyedében még szívesen alkalmazták, de szemben a XVIII. század megoldásaival, itt a tagolás laza és könnyed jellege, továbbá a homlokzat tartózkodó relief-hatása és hangsúlyozott nyugalma révén Pollack teljesen átfogalmazta a régebbi típust.”

A Kardetter-ház egyik figyelemre méltó dísze a kapubejárat fölött elhelyezett kőszobor. Első pillantásra méltóságot sugárzó, dús hajú és szakállú férfi portréja tűnik a szemünkbe. De ha figyelmesebben megnézzük a gondosan kidolgozott fejszobor apró vonásait – mélyen ülő szemeit, homlokredőit és érzéki száját –, már egyértelművé válik a hasonlóság a görög mitológia főistenének antik ábrázolásaival. S hogy valóban Zeusz feje díszíti az épület bejáratát, azt a kapualjban elhelyezett két másik szobor is bizonyítja: a bal oldali ugyanis Hébét, Zeusz és Héra lányát, az örök ifjúság istennőjét ábrázolja, vele szemközt pedig Flóra, a virágfakadás római istennője áll szélfútta ruhájában.

20140905_illusztracio_2.JPG

A NEVEZETES ÉPÜLET NAPJAINKBAN

Kardetter Tamás házáról – melynek építéséről 1828-ban a Hasznos Mulatságok című lap tudósított – Bevilaqua-Borsody Béla, a kávésok és kávéházak múltjának jeles kutatója is megemlékezik. Ám ezt minden bizonnyal személyes visszaemlékezésekre hagyatkozva teszi, a nemes ital történetéről írt kétkötetes könyvében ugyanis egy bizonyos Adelsberger Józsefet említi a ház első tulajdonosaként. „A pesti polgárból nemesített családok közül nyolc családnak volt kávésjoga – írja Bevilaqua. – Ilyen volt a Jabukai Adelsberger alias Nemeshegyi família. Mint pesti polgár szerzett reális kávésjogot az 1830-as években. Őse Adelsberger József üveghutás és pesti üvegkereskedő, aki a mult század elején építette a Feldunasor és a Kishíd utca sarkán máig a család kezén lévő házát. A többi pesti polgárnemes család módjára szintén a Délvidéken szerzett birtokot, a nemesi előnevét adó Jabuka uradalmának falvait vásárolva meg, nevét Nemeshegyire fordítva magyarosította meg. Címerében ott van az üveghuta és a fúvócsöves, palackot fúvó hutamester, a címer tehát ún. beszélő címer.”

Egy kéziratos irategyüttesből, melyben Huszár Jakab, a pesti kávésok elöljárója tesz jelentést 1851-ben a Helytartótanácsnak a kávésjogok gazdáiról és bérlőiről, azt is megtudhatjuk, hogy a már említett jogot „Nemeshegyi Júlia 1836-ik évi november 13-án Vagner Jánostól vette meg – ez pediglen 1814-ik évi április 2-án Schimpl Katalintól”. Bár a korabeli illusztrációkon nem látható a kávéház, annyi bizonyos, hogy a földszinten hosszú évtizedeken át különböző üzlethelyiségek váltogatták egymást (a századfordulón itt működött a Zöld Hordóhoz címzett étterem is), míg a három emeleten lakásokat alakították ki.

A Kardetter-ház – a környező lakóépületekhez hasonlóan – a második világháborúban súlyos sérüléseket szenvedett, a helyreállítási munkákra azonban csak 1950-ben került sor. Mindezt csupán egy-egy korabeli dokumentumból tudhatjuk meg. A háznak jelenleg egyetlen állandó lakója sincs, a kilencvenes évek közepe óta ugyanis – helyreállítva és átépítve –bankszékházként funkcionál. Az évszázados falak között naponta több száz ember fordul meg, és közülük sokan nem is sejtik, hogy több mint két évszázados falak között intézik a halasztást nem tűrő pénzügyeket.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A NÉPSZABADSÁG 2002. OKTÓBER 1-JEI SZÁMÁBAN

süti beállítások módosítása