Huszonöt évvel ezelőtt, 1989. június 16-án több százezer ember volt kíváncsi, hogy ravatalozzák fel és temetik újra Budapesten Nagy Imrét és társait. A szertartás, amit Kádár is megélt, a rendszerváltás egyik legemlékezetesebb eseménye volt, a szocialista korszak végének jelképe. De még ennél is jelképszerűbb, hogy a kivégzettek ítéletét Kádár János halálának napján helyezték hatályon kívül „bűncselekmény hiányában”, a Hősök terén pedig egy fiatal politikus, Orbán Viktor karrierje látványosan elstartolt – olvasható az Index összefoglalójában.

A TEMETÉSI MENET A HŐSÖK TERÉRŐL A TEMETŐBE INDUL.
FOTÓ: KLEB ATTILA, MTI

„A ma vállunkra nehezedő csődtömeg egyenes következménye annak, hogy vérbe fojtották forradalmunkat, és visszakényszerítenek bennünket abba az ázsiai zsákutcába, amelyből most újra megpróbálunk kiutat találni” – dörögte egy kócos, borostás, de jól öltözött fiatal politikus a Hősök terén azoknak a fiataloknak a nevében, „akik az európai polgári demokrácia megvalósításáért küzdenek”. A Lenin-szobrot már két héttel korábban kimenekítették a Felvonulási térről, hivatalosan azért, hogy októberig felújítsák. Persze ma már tudjuk, hogy soha nem került vissza eredeti helyére, nem messze onnan, ahol a Sztálin-szobrot ledöntötte ’56-ban a forradalom. De nem csak a szobrok eltűnése jelezte a változást.

A rendszerváltás már a levegőben volt: az Ellenzéki Kerekasztalt 1989. március 22-én alapították azzal a céllal, hogy az MSZMP-vel szemben álló erők elérjék a demokratikus átalakulást. Az MSZMP-t megosztotta a változás iránti igény, Kádár János például a végsőkig kitartott amellett, hogy az 1956 után kivégzetteket nem lehet rehabilitálni – mégis megélte Nagy Imre újratemetését, melyet a Történelmi Igazságtétel Bizottsága (TIB) készített elő.

A bizottságot még 1988 tavaszán alapították, a szervezet június 6-án felhívást tett közzé, melyet a Nagy Imre-perben kivégzettek öt közvetlen hozzátartozója és 34 ötvenhatos elítélt írt alá: a kivégzettek tisztességes újratemetését és rehabilitálását követelték.

1988 nyarán, az újratemetés előtt egy évvel már szervezett keretek között emlékeztek meg a kivégzettekről: a rákoskeresztúri Új köztemetőben koszorút vittek a 301-es parcellára, a Batthyány-emlékmécsesnél is több mint százan tűntek fel, a tévészékház előtt Kis János és Mécs Imre mondott beszédet, Párizsban a Père-Lachaise temetőben tartottak ezzel párhuzamosan megemlékezést.

Novemberben a TIB felhívta a hozzátartozókat, hogy követeljék a jelöletlen sírba temetett 56-osok maradványainak kiadását. Pár nappal később az MSZMP Politikai Bizottsága „az ellenforradalmi események kapcsán politikai bűncselekmények miatt elítélt és kivégzett személyekkel kapcsolatos kegyeleti kérdések rendezéséről” hozott határozatot, ezután kapcsolatba lépett a hozzátartozókkal. 1989 januárjában arról határozott a kormány, hogy az érintettek családtagjai dönthessék el, nyilvános temetést szeretnének-e rendezni.

Az események felgyorsultak: Pozsgay Imre államminiszter január 28-án a rádió 168 óra című műsorában népfelkelésnek, „egy oligarchisztikus és a nemzetet is megalázó uralmi forma elleni felkelésnek” nevezte az addig mindenhol ellenforradalomnak csúfolt 1956-os felkelést. Február 14-én a TIB az Igazságügyi Minisztériummal megállapodott az újratemetés időpontjában, június 16-ban.

Arccal lefelé, kátránypapírban – így találták meg Nagy Imre és társai holttestét 1989 áprilisában. Ekkor Németh Miklós kormányfő már jogsértőnek nevezte a 30 évvel korábbi ítéleteket, a per anyaga a legfőbb ügyészhez került. Az Ellenzéki Kerekasztal a temetés előtti napon több száz ember részvételével emléktáblát helyezett el a Fő utcai ügyészség épületén a kivégzés emlékére.

Június 16-án a Műcsarnok lépcsőjén ravatalozták fel Nagy Imre, Maléter Pál, Gimes Miklós, Losonczy Géza és Szilágyi József koporsóját, mellette egy hatodik, üres koporsót is – az összes halott jelképeként. A díszleteket Bachmann Gábor és ifj. Rajk László tervezte, a ravatal mellett hozzátartozók, rabtársak foglaltak helyet, a díszőrséget többek között a Történelmi Igazságtétel Bizottság és a Politikai Foglyok Szövetsége adta.

„Valójában akkor, 1956-ban vette el tőlünk, mai fiataloktól jövőnket a Magyar Szocialista Munkáspárt. Ezért a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkezendő húsz vagy ki tudja hány évünk is ott fekszik” – mondta Orbán.

250 ezer ember vonult ki a térre, mindent élőben közvetített a rádió és a tévé. Göncz Árpád és Vásárhelyi Miklós mellett megszólalt Mécs Imre az 56-os forradalmi ifjúság képviseletében, Rácz Sándor, a Nagybudapesti Központi Munkástanács egykori elnöke, az új nemzedék képviselőjeként pedig Orbán Viktor. A hatalom részéről Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke, Németh Miklós miniszterelnök, Pozsgay Imre államminiszter és Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes is elhelyezett koszorút.

A térről 23 halottaskocsi, 30 személyautó és 52 autóbusz vitte ki a koporsókat, a szervezetek küldötteit és a hozzátartozókat a rákoskeresztúri Új köztemető 301-es parcellájához. A koszorúk elhelyezése után felolvasták a kivégzettek névsorát, az egyházi szertartást kérő hozzátartozók kívánságára a különböző felekezetek papjai szentelték meg.

Nem sokkal később, Kádár János halálának napján, 1989. július 6-án a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a legfőbb ügyész törvényességi óvása alapján hatályon kívül helyezte Nagy Imre és társai ítéletét, az elítélteket bűncselekmény hiányában felmentette.

Az újratemetés 25. évfordulójára a kormány 300 milliós szuperkoncerttel készül, az Ötvenhatosok terén a Scorpions és az Omega lép fel.