ZÁLOGKÖNYVTÁR

Egyszer valaki kitalálta, hogy a Múzeum-kertben pavilont állítson az olvasók számára, benne mindenféle könyv, körülötte kényelmes padok, a kölcsönzés pedig zálogtárgy útján történjen.

A pavilon fel is épült a Nemzeti Múzeum Bródy Sándor utcai oldalánál, a Kazinczy- és a Herman Ottó-szobor közelében. Tele volt könyvvel, barátságos könyvtárosok nyújtották át a kívánt kötetet. Cserébe az olvasó zálogot adott: kulcscsomót, bicskát, nyakláncot, villamosbérletet – ami akadt.

Én itt nemsokára törzsolvasó lettem. Hát van jobb szórakozás nyáron, az iskolai szünetben, mint az olvasás? Nekem nem volt, mindennap odasétáltam az árnyas ligetben megbújó pavilonhoz, és kértem az előző nap abbahagyott könyvet. Mert ilyen előjogom is lett. Sőt. A könyvtáros is ember, néha el kellett osonni a Múzeum oldalajtóján valahová, nos, ilyenkor szerénységem teljes 13 éves terjedelmében helyettesíthettem a hivatalosságot. Fantasztikus érzés volt. Ugyan érdemi tevékenységet (ú. m. könyv átadását és visszavételét, zálogtárggyal kapcsolatos intézkedést) nem végezhettem – de akkor is. Ott ültem a hivatalos székben, és néztem az olvasókat, mint egy császár.

Aztán ősszel a pavilont lebontották, a zálogkönyvtár megszűnt. Nekem emlék maradt.

JOBB VAGY BAL

Mint tudjuk, Vlagyimir Iljics szerint „az összes művészetek közül számunkra legfontosabb a film”, amiből következik, hogy a nagy háború után sok mozi újranyílt, újak épültek, hiszen a szovjet filmeket valahol be kellett mutatni, egyszóval mi, gyerekek tobzódtunk a lehetőségek között. (Már úgy értem, hogy a mozik között, a filmekről most nem beszélünk.)

A „mozi” szó Heltai Jenő leleménye – nem Lenin termékenyítette a gondolatot. A sok mozi között gyerekkorom Tanács körút–Dohány utca sarkán lévő Ady mozija, utóbb Filmmúzeum lett (most már színház), de abban az időben a furcsa „oldal” megoldás volt számomra érdekes. A vetítés (mint tudjuk) a pincében történt, ahová lépcsőn kellett lemenni. Azonban a vászon szemben volt a lejárat irányával, vagyis amikor a „JOBB” oldalon lementünk, és beléptünk a nézőtérre, a vászonhoz képest a bal oldalon találtuk magunkat – no de ilyet! Nézem a jegyem: JOBB oldal. Nézek előre: hát hiszen a bal oldalon vagyok – gyorsan át a túloldalra. Leültem, de jöttek mások, reklamáltak. A jegyszedő igazságot tett, és átzavart a másik oldalra: az a jobb oldal, öcsi!

Így néztem a jobb oldali jegyemmel a bal oldalon a filmet.

Aztán később már én igazítottam el a tájékozatlanokat.