Amikor a svájci származású, ám hazánkban meggazdagodott molnár, Haggenmacher Henrik (1827–1917) megbízta Lotz Antalt egy ötemeletes gőzmalom építésével, rossz álmában sem gondolta, hogy a méregdrágán felhúzott épületkomplexumot három évtizeddel később bontásra ítéli az idő. Az akkori Tüköri gát–Honvéd utca–Balaton utca–Szemere utca által határolt hatalmas telken 1865 őszén kezdtek hozzá a tekintélyes malom felépítéséhez, és két év múlva már teljes pompájában várta az őrlésre váró gabonát a Haggenmacher-féle üzem.
Manapság nehéz elképzelni, hogy a Szent István körút itt idézett fertályán a XIX. század második felében még nem impozáns lakóházak tekintettek le a járókelőkre, hanem egy külvárosi gabonafeldolgozó. Nem is uralhatta sokáig a környéket a molnárlegényből bérlővé avanzsált Haggenmacher dölyfös malma: 1873-ban tomboló tűzvész döntötte romba. A biztosítási kártérítés ugyan elegendőnek bizonyult a teljes újjáépítéshez, de 1899-ben a városrendezés megadta a kegyelemdöfést az alig több mint harminc évet megélt malombirodalomnak: lebontásra ítélték.
Haggenmacher Henrik ezt követően két részre osztotta a telket, és a század első éveiben három szomszédos lakóházat építtetett azokra. Egyikük a Szent István körút 13. számú négyemeletes épület, amelynek homlokzata napjainkban is őrzi a malom emlékét. A tető alatt kiemelkedő oromfal közepén egy aratási jelenetet ábrázoló dombormű látható – a legjobban talán a körút túloldaláról, a Vígszínház bejáratától. A 12 méter hosszú, 3 méter magas reliefet olyan magasra helyezték, hogy csak az igazán figyelmes szemek különböztethetik meg rajta az arató férfiakat és a háttérben őrölő malmokat. Ez a kőbe vésett tájkép emlékeztet már csak a hajdan országszerte híres, kiváló lisztet készítő Haggenmacher-malomra: a híres dinasztia gyors véget ért vállalkozására.
PRUSINSZKI ISTVÁN
EREDETILEG MEGJELENT
A NÉPSZABADSÁG 2004. FEBRUÁR 11-I SZÁMÁBAN
